2014. január 22., szerda

W. S. 1. rész

Sziasztok! Hoztam az első részt, remélem tetszeni fog! :)



 Régóta élek  Kecskeméten, még 10 éves koromban költöztem ide anyával és apával. Régebben Budapestem laktam, vissza szeretnék menni, valami olyasmit érzek.

- Gyerekek! Mindenki csöndben vían! - mondta Miss. Elen - Még van tíz darab perc a téli szünetig! - folytatta, de az osztály nem bírt magával, mindenki a téli szünetet várta. 

*DRRRRRR* hallottuk a kicsengő hangját, ami azt jelenti hogy téli szünet, hurrá... 

- Hát, sziasztok! - köszöntem el az osztálytól. De nem nagyon figyeltek. Na mind1... Haza sétáltam a régies, és felettébb  unalmas utcán.

- Anya! - dobtam le idegesen a kabátom a fotelre.

- Igen  Brooke? (Brúk)  - kérdezte anya.

- Vissza akarok költözni Budapestre! - mondtam ki egyszerűen, anya pedig abbahagyta a főzést, és azt mondta hogy üljek le. Jaaaj nee! Az anya-lánya megbeszélések..

- Figyelj Brooke. Tudom hogy az iskolád nem nagyon tetszik, és hogy te különc vagy, meg minden. De figyelj, nincs annyi pénzünk hogy elköltözzünk! Tudom hogy milyen házra vágysz, de nem lehet! Igen, itt a téli szünet. De attól még bulizhatsz, le mehetsz a szomszéd kislánnyal szánkózni. Van életed, találd fel magad! - mondta, én meg elgondolkodtam. De amúgy, 17 évesen biztos a szomszéd 8 éves kislánnyal megyek le szánkózni.

- Akkor adjuk el ezt a házat! Nekem itt nem tetszik semmi! - kezdtem nagyon fel mérgesedni.

- Brooke! Már megbeszéltük! - állt fel anya - Talán még beszélek apáddal, de ne számíts nagy költözködésekre! - mondta, és vissza ment főzni. Hát ez se jött be. Kezdem azt hinni, hogy semmi értelme az életemnek! Nincsen egy barátom se. :( Bementem a szobámba, és benyomtam az ősrégi gépemen a facebookot. Semmi, a profilom csak egy ennyi:

(1) Tumblr 

Még ezen a télen készítettem. Ugye milyen menő? 

- Brooke? Bejöhetek? - jött be apa.

- Mind egy hogyha már bejöttél. - nevettem fel.

- Jó. Most komoly dolgokról beszélünk. Szóval, milyen költözésről beszéltél itt anyádnak?

- Háát, nézz rá a házunkra, Kecskemét romja. - mondtam.

- Brooke Anniston! Ilyet ne mondj! Becsüld meg amid van! - nézett rám szigorúan apa - De rendben. Eladjuk a házat. - mondta, én meg a karjaiba ugrottam.

- Woow!! Tényleg!! Juujj! Ez nagyon jóó!! Köszii apa!! - ujjongtam.

- Ha!

- Mi ha?? - néztem rá döbbenten.

- Ha javítasz a tesi jegyeden! Az az 1-es kislabda...

- Jól vanna!! Nem vagyok jó tesiből! - mondtam, de ez nem vette el a kedvemet, nagyon örültem. Gyorsan meg fürödtem, és el mentem aludni. Ez nagyon jóó!!!

*Másnap*

Reggel nagyon jól ébredtem, egy otthoni cuccot dobtam magamra. És már is festettem egy: A ház eladó!. táblát. Szerintem jó lett. Kitettem a kerítésre, aztán bementem, és csináltam magamnak egy lekváros buktát.

Nyamm!! Mire anyáék felkeltek, sok-sok buktával vártam őket. 

- Brooke, mi ez a sok bukta? - kérdezte anya.

- Nem tudom, de finom! - mondta apa, aki már kettőt is megevett, úristen!!ű

- Kitettem az eladós táblát. Remélem hamar jönnek az emberek! 

 - De Brooke, ez nem így megy. - csóválta a fejét anya. A csengő vetett véget a beszélgetésnek.

- Ohh, tényleg?? Szerintem vevők érkeztek! - mondtam. Apa és anya oda mentek az ajtóhoz.

- Jó napot! Kerüljenek beljebb! - köszöntötte a családot anya. Én bementem a szobába. És vártam hogy meg vegyék. Kb. 20 perc telt el, és kimentem a szobából. Nem bírtam ki.

- Rendben, szóval olyan 25 millió? - kérdezte a vevő férfi - Sajnálom, nekem erre nincs pénzem.

- 24 millió, és a bukták! - mentem oda gyorsan, mert ezt nem szalaszthatom el! 

- Ohh! - nézett a férfi a finom buktára, anya és apa meg olyan értetlen fejet vágtak - Rendben, meg veszem! - bólintott a férfi, én meg fel sikítottam, WOOWW!! Költözünk!!






 

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése