11. rész

Abbahagytam a nevetést, de igazából nem tudtam hogy miért röhögök annyira. Hát, ilyenek a kamaszok. Vagy mi.
Megkerestük Lorent, aki összesen 20 pólót vett. Na én nem tudom hogy ezt hogy fogja kifizetni, de tuti hogy nem vállalom el a ,,dobok neki egy kis pénzt" dolgot. Vanessáékkal odamentünk, és Gina már is kiakadt. Hurrá. 
- Ez most komoly? - röhögött lesajnálóan. - Te ezekre a sza*okra költöd ki a ,,zsebpénzedet"? - rajzolt idézőjeleket a levegőbe, mivel ez tuti hogy nem Loren zsebpénze. 
- Hagyjál már! És simán kifizetem. 
- Jó. Akkor tedd vissza ezt, meg ezt. . . - mutatott Gina 4 pólóra - Jaa, és ezt. - aztán egy gyors mozdulattal ki is borította a zacskó tartalmát.
- Neeem!!! - sipákolt Loren - Ezt nem dobjuk ki!

- Jaj Lor. Nem is dobjuk ki. Csak visszatesszük. - mondta Vanessa, és elhúzta onnan Lorent, Gina pedig mindent visszapakolt a polcokra. Loren még hisztizett egy sort, hogy ő pedig mennyire meg akarta venni azokat a pólókat, meg hogy úgyis ki tudta majd fizetni. Ja. Majd. Miután Loren abbahagyta a hisztizést, mindenki kifizette azt amit vett. Kijöttünk a boltból, és mindannyian egy hely felé vettük az irányt. Természetesen a McDonald's felé igyekeztünk, mert tuti hogy nagyon nagy sorok állnak már ott. Szinte futottunk, amikor megtaláltuk. A 2. emeleti McDonald's tele volt. Kaja szag, kajáló emberek, és kaja mindenhol. Azt hittem ott helyben elájulok. Szinte megszakadtam a csomagoktól a kezemben, és még hogy a többiek nyavalygását is el kell hogy viseljem, azt már végképp nem bírtam. Már azt hittem hogy elordítom magamat, de akkor felszabadult egy hely. Rohantam az asztal felé, és el is értem. A cuccaimat az asztalra dobtam, ami elég nagy hülyeség volt, mivel az asztalon majonéz folt volt, és egy megcsócsált krumpli darab. Blah. Integettem Gináéknak, hogy itt vagyok, ami elég hülyén nézhetett ki. Na mind1. A lényeg az hogy észrevettek, és megkönnyebbülten sétáltak felém. 
- Szereztél asztalt? - kérdezte Vanessa, miközben letette a cuccait. 
- Ez undorító! - undorodott Gina az asztaltól. - Itt  nem szoktak tisztítót használni?! Na jó. Én megyek, és szólók a személyzetnek! - indult el. Mi 3-man pedig elképedve néztünk utána. 
- Ez most tényleg elmegy a személyzethez? - röhögött Vanessa. 
- Szerintem igen. - bólintottam. Pár perc múlva Gina visszatért egy nővel, akinek 3 darab különböző tisztító volt a kezében. 
- Igen. Itt törölje le. - utasította Gina. Gina szeret utasítósat játszani, azt már észrevettem. A nő letörölte az asztalt, és felszedte a szemetet. Végül elment.  - Na. Most már tiszta az asztal. - biccentett elégedetten. 
- Hát ez kész. - röhögött Loren, és mindannyian. 
- Na. Rendeljünk kaját. - álltam fel, és a többiek is feltápászkodtak. Hát igen. Tudtam hogy nem fogjuk megúszni. 4 darab pénztár volt. Mindegyiknél kilométeres sorok álltak. Kinéztem magamnak egy sort, ahol kb. kettővel kevesebb ember állt, mint a többinél, és beálltunk. Volt vagy 6 perc (de kajak 6) amíg sorra kerültünk. 
- Mit kértek? - mosolygott a kasszás lány.
- Hmm. . . - néztem végig a menüt - Egy nagy krumpli, egy hamburger, és egy nagy kóla. 
- Ennyi? 
- Igen. Kösz. - mondtam nem túl kedvesen. Hát, ez a csaj már tuti hogy megutált. Na mind1. . . A többiek is kikérték a kajájukat, és 6 tálcával indultunk az asztalunkhoz. Persze mindenki az asztalnál cseverészett, meg minden, amikor. . . A látványtól szinte sokkot kaptam.